Grafológia, önismeret, párkapcsolati tanácsadás, pályaválasztás... meg gyereknevelés és miegymás

2015. május 19.

Költözöm! :)

Kedves Olvasóim! 
A blogom átköltözött a Nők Lapja Café oldalára. Ezentúl itt tudtok követni:

2015. április 27.

Mi van a pohárban?



Egyből kiszúrom az ilyesmit. Ha valaki annyira akar, annyira igyekszik, hogy ne lássák. Minden pózzá változik, minden erőltetett. A jókedv, a nyitottság, a barátságos hangnem, a szelídség, az alázat. Tudja, hogy nyilvánvaló - mégis ragaszkodik az illúzióhoz. Hogy rajta nem látszik. Bírja. Ő, az alkoholista.
Ma is egy ilyen emberbe botlottam a boltban. Ápolatlan külső, negédes hang, mereven egyenes hát. De a szem véreres. A tekintet gyámoltalan, kétségbeesett. Koncentrál, hogy lazának tűnjön. Merő görcs és igyekvés az ember.
Két kisfiammal egyből beszédbe elegyedik. Megsimogatja egyiket, kokettál. A pénztárnál pedig gyorsan bedob a kosarába egy zacskó bonbont, majd udvariasan az engedélyemet kéri, hogy a gyerekeknek adhassa. De én tudom, hogy nem kérés ez. Hanem színpad. Ahol ő a nagyvonalú, a gyerekszerető, a mások felé érzékeny. De a pénztárossal már vitába keveredik. A gyerekek nevét se kérdi. A csokit ideadja, és mi már ott sem vagyunk.
A grafológus is a sorok mögé lát egyből. Hisz az alkoholista írása épp olyan árulkodó, mint az arckifejezése. A belső feszültséget nem leplezheti senki hosszútávon. Ha egy alkoholista írását látom, a legfőbb jegyek, amik feltűnnek, pontosan a viselkedéshez hasonlatosak. Görcsös, de sikertelen igyekvés, előtörő dekoncentráltság, az önkontroll gyengülése: romló kidolgozottság, görcsösebb vonalvezetés, nyomaték-növekedés, betűelemek szétszakadása, remegő vonalak, sok javítás.
Az alkoholista igazából sajnálni való. Hiányok, sérülések, óriási űr a lelkében. Félelem, szorongás, gyengeség...
Mégis nehéz együtt érezni. Az őszintétlenségnek, a szembenézés hiányának, a problémák szőnyeg alá söprésének a család issza meg a levét. Sokszor a gyerekek.
Sajnálatot érdemel az alkoholista, mert beteg. Mert sajog a lelke. De sajnálni sem könnyű, aki szenvedést okoz másoknak. Aki nem néz szembe a félelmeivel, a hibáival, hanem leplezni próbálja azt. És elvárja a világtól, hogy a játékban részt vegyen. Megvannak rá az eszközei.
De Te is választhatsz! Te, a Családtag. Te, a Barát. Játszod vele a játékot vagy megpróbálod elindítani a VÁLTOZÁST. A szembenézést, az önkritikát, a belátást. Együtt felismerni a bajok forrását. Kockázatos út, felboríthatja a kialakult egyensúlyt. Sok fájdalommal jár mindkét részről. De legalább van esély. Mert az alkoholista lavíroz, játszik. Életre-halálra. Ha a környezete kiszolgálja a játszmát, nincs megállás. És az alkoholista hazudik tovább.
De kinek is?

2015. március 13.

És épp ez is az előzőeket egészíti ki

Nem véletlenül találnak meg ezek a cikkek. Vekerdy Tamástól olvastam épp ugyanerről: nem szabad a diákokat túlterhelni, nem a magas lexikális tudású, eminens tanulókból lesznek a sikeres, talpraesett felnőttek. Mi kell ahhoz, hogy megfelelő útravalót kapjanak az iskolától?

2015. március 10.

A tanulás szeretete

Ezt a cikket érdemes elolvasni, épp az előző bejegyzésem témájába vág: hogyan is lehet elvenni a gyerekek kedvét, kíváncsiságát, érdeklődését? Mikor már az oviban az a természetes, hogy a gyerekek különórákra járnak: dzsúdózni, zenefoglalkozásra és angolra. Bizony előfordul, hogy a kis 5 éves csak este fürdetésre ér haza...

2015. március 7.

Az olvasást megszerettetni...

„Az ember élete folyamatos szendergés. A jó könyvek, vagy egy éber ember szavai egy időre felébresztenek. A többség aztán visszaalszik, de néhányan újabb és újabb könyveket és bölcseket keresnek, hogy ébren maradjanak.”
Péterfy Gergely

Én is csak amolyan lelkes, buzgó, idealista kis pályakezdő tanár voltam, mint a többiek. Hittem, hogy én majd megszerettetem az olvasást. Na majd én felkeltem az érdeklődésüket. Majd én megmutatom, hogy a szépirodalom mekkora érték.
Merthogy imádok olvasni. (Mily meglepő információ. ;) )  Csokit, chipset, gyümölcsöt majszolgatva.
De aztán kezdtem érezni, ahogy a munkám során szürkülök. (Főleg november tájékán.) A tanterv, a kötelező olvasmánylista, a verselemzés és a fogalmazás-típusok gyakoroltatása, és a végeláthatatlanul monoton és elképesztően unalmas dolgozatjavítás éjfélekig, téli szünetben és hétvégéken... Minden igyekezetem ellenére nem láttam a csillogó tekinteteket. Camus Közönyénél ez kifejezetten szíven ütött. Hogy lehet, hogy nem? Még ezt sem?
Gyeses anyukaként meg azt furcsálltam, hogy miért a Bogyó és Babóca történeteket kérik a fiúk? Hiszen én olyan elképesztően untam! Az ő kis képzeletüket viszont ez indította be. Hát akkor talán nem ez a kulcs?


Nem is az kell, hogy nekem tetsszen... Ezek a mesék épp a pici, beszélni tanuló gyerekek értelmi-érzelmi színvonalához igazodnak. Megértik, átérzik. Az ő kis világukat, az általuk ismert élethelyzeteket vetítik eléjük. Bele tudják élni magukat. Ez volna a lényeg.
Igen, ha szülőként fontos, hogy a gyerekem a számára feldolgozható, befogadható irodalommal találkozzon, akkor ez a szemlélet miért változik meg a közoktatásban? Középiskolában miért nem adhatunk olyan könyveket a kezükbe, ami nekik, róluk szól?
Eközben persze lehet (és kell is) beszélni a szépirodalom értékeiről. Méltatnám klasszikusainkat remélve, hogy később tudni fogják, melyik könyvet érdemes leemelni a polcról. De drámák, hazafias versek és filozófiai költemények helyett kezdetnek mást olvastatnék. Fokozatosan haladnék az elvontabb, nehezebb nyelvezetű vagy nehezebben emészthető olvasmányok felé. Megelégednék a részletekkel, épp elég annyi, hogy találkozzanak a primer szöveggel, legyen benyomásuk. Most őszintén, felnőttként mire emlékeztek, ha azt mondom mondjuk, hogy Csongor és Tünde?
A kamaszokat inkább a magány témaköre, a felnőtté válás nehézségei, meg persze a szerelem, vagy épp a gyerek-szülő konfliktusok érdeklik, nem a társadalmi problémák meg az önfeláldozás. Az elmúlás, és az élet végső célja. A vátesz-szerepről már ne is beszéljünk... Miért nem adható a kezükbe a Szigeti veszedelem helyett néhány Verne-regény, Rejtő Jenő, az Abigél vagy épp a Bridges Jones naplója?
Ha egy jó tanár szabad kezet kap, akkor tud olyan olvasmányélményeket adni, amikből a kamaszok azt tapasztalhatják, hogy a könyv az én gondjaimról is szólhat. Egy könyv akár segíthet is NEKEM. Hogy egy olvasmányélményből kiindulva hihetetlenül jókat lehet beszélgetni.

Én nem arra szerződtem, amit magyartanárként képviselnem kellett. Nem megy tovább, ezek között a keretek között nem. Csak lelkesedéssel, átéléssel lehet tanárként dolgozni.
Én más úton megyek tovább, de a betűktől sosem távolodva! :) És minden tiszteletem azoknak, akik hivatástudatukat nem vesztve, szívvel-lélekkel maradnak az irodalom kincseinek méltatói!


2015. március 2.

A Logopédia Napja

Sok diszlexiát érintő ingyenes programmal várja az érdeklődőket március 6-án a Logopédia Napja Budapesten több helyszínen.
A programfüzet letölthető innen:

2015. február 11.

Erőltessem, hogy olvasson, ha nem akar?


Olvasni, hát mit mondhatnék... elég jó dolog. Ha valami hiányzik az életemből most kisgyerekek mellett, akkor a CSEND és az OLVASÁS. Megszoktam, hogy a könyv az életem része. Hogy pihenés nem telik el nélküle. Hogy a táskámban mindig van egy jó könyv.
Elmerülni más világokban, újszerű helyzetekbe képzelni magunkat, tőlünk eltérő gondolatokkal, megoldásokkal szembesülni, szép nyelvezettel ismerkedni. Azonosulhatunk, együtt érezhetünk, belegondolhatunk, elgondolkodhatunk...
De mi a helyzet, ha a gyerekünk nem szeret olvasni? Mi a helyzet, ha felmerül a diszlexia gyanúja? Mit tegyünk, ha gyermekünknek nehezen megy az olvasás, akadozva olvas, félreérti a mondatokat, nem találja az összefüggést? 
Erőltessük? Nyugtassunk meg magunkat: digitális világunkban ez már nem gond?! Majd felolvasom neki, készítek neki inkább én egy olvasónaplót, megnézzük DVD-n, megveszem hangoskönyben, kikölcsönzöm a Kötelező olvasmányok röviden-t. 
Úgysem olyan fontos... Nem ez kell az érvényesüléshez. Nem ez kell? Ez nem kell?
Ne tegyük! Ne adjuk fel! Olvasni fontos! Olvasni muszáj! Ha a legjobbat szeretnénk a gyerekünknek, akkor nem biztos, hogy a könnyebb utat kell választanunk!

Ben Carson ezt mondja: Az olvasás szokásának kifejlesztése hasonlít a súlyemelő edzésprogramjához. Egyetlen bajnok sem indult el úgy, hogy egyből kétszáz kilós súlyt emelt fel. Először kisebbekkel kezdte, s aztán egyre nagyobbakkal folytatta, míg az izmai megerősödtek. Így van ez az értelmi képességgel is. Az elménk akkor fejlődik, ha olvasunk, gondolkodunk és elmélkedünk. 

Gondoljuk meg! 
  • A magyar iskolarendszerben a számonkérés jellemzően írásbeli.
  • Ha olvasunk, az agy bonyolult folyamatok segítségével értelmezi a szöveget (ráismer, lebontja, újra összerakja): egész más területek lépnek aktivitásba, mint ha csak filmet nézünk vagy halljuk a szöveget.
  • Minél gyakrabban olvasunk, annál inkább nő az olvasási rutin, nő a sebesség, javul a szövegértés.
  • Bővül a szókincs.
  • Javul az érvelési képesség.
  • Az aktív tevékenység növeli a kreativitást, a gondolkodási képességet.  
  • Működésbe lép a képzelet.
  • Javul a memória (emlékezetben kell tartani az előző mondatot, az előző bekezdést, a fejezetet, a neveket, az összefüggéseket stb.).
  • Javul a figyelemkoncentráció. 
  • Javul a helyesírás.
  • Ez tartalmas, megnyugtató tevékenység.
  • Magunkra ismerhetünk, saját problémáinkra megoldási javaslatot találhatunk.
  • Tapasztalhatunk, tanulhatunk, nagy felismerésekre tehetünk szert anélkül, hogy kilépnénk a szobából.
Az olvasás a személyiségfejlődés része is. Nem kell féltenünk a gyerekünket, hogy túl sokat olvas! Nem úgy, mint a virtuális világtól, ami ezer veszélyt rejteget.


Ha azt szeretnénk, hogy gyerekünk jó eredménnyel érettségizzen, hogy diplomázzon, vagy azt, hogy a szakmájában megállja a helyét, akkor egyszerűen muszáj neki is olvasási rutinnal és pontos szövegértési képességekkel rendelkeznie! 
Hogy pontosan és gyorsan felfogja az írásbeli utasításokat, amiket a főnöke küld neki, hogy megfelelő tempóban tudja ő is elolvasni a szakirodalmat, amiből vizsgázni fog, hogy helyesen tudjon írni és szabatosan kifejezni magát. 
Nem mindegy, hogy egy embernek mennyire bő a szókincse, milyen pontosan és érzékletesen tudja szavakba foglalni az érzéseit, a gondolatait, ötleteit. 
Nem mindegy, hogy mennyire tud magabiztosan és lényegre törően beszélni. Egyáltalán nem mindegy! Sem a munkánkban, sem a kapcsolatainkban!


És hát nem utolsó sorban olvasni annyira jó!!! Tapasztalatokkal, gondolatokkal, érzésekkel és tanulságokkal gazdagít. Kitágul a világ, ha olvasol!

2015. február 8.

Mikor kezdjünk el gyanakodni? A diszlexia előjelei még az iskolakezdés előtt

A kép illusztráció, innen.
A grafológus, pedagógus, óvónő, logopédus nagy segítségünkre lehetnek, hiszen látják a kortársak között a kis ovist, tudnak viszonyítani. Mi szülők hajlamosak vagyunk kicsit nagyon elfogultak lenni. :)
Az írással kapcsolatos vagy olvasási nehézségek előjelei már óvodás korban láthatóak. A kisgyerek "írása" a rajz, ez az ő kifejező eszköze, képességeinek és érzelmeinek a lenyomata.
 Mire érdemes tehát figyelni, mikor merülhet fel a szülőben a gyanú, hogy a gyermeke esetleg tanulási nehézséggel fog később küzdeni? Nagyon fontos, hogy minél hamarabb szakemberhez vigyük a gyermekünket, mert minél korábban kezdődik a fejlesztés, annál nagyobb eredményeket érhetünk el felzárkóztatás terén. Melyik szülőnek ne lenne fontos, hogy a gyerekét a valódi képességei, intelligenciája alapján értékeljék majd az iskolában?

Figyelmeztető jelek óvodás korban:
  • késői beszédfejlődés, kis szókincs, hibás mondatalkotás
  • mozgáskoordinációs lemaradás (esetleg a kúszás-mászás teljes kimaradása)
  • görcsös ceruzafogás
  • téri viszonyok felmérésének a problémája (bal-jobb, fen-lenn, alatt-fölött, előtt-mögött tévedés)
  • sokszor úgy látjuk, nem figyel
  • nem érzékeli, nem hallja a hosszú-rövid hangok jelentésmegkülönböztető szerepét ( pl. tör-tőr, irat-írat, hal-hall)
  • nehezen tapsol vissza ritmust
  • zöngés-zöngétlen hangzópárok felcserélése (pl. b-p)
  • betűtévesztés (elfogyott-elfagyott)
  • beszédhibák
  • alacsony önértékelés
  • beilleszkedési nehézség
  • magatartásproblémák 
  • a kezesség kialakulása késik
  • nehezen foglalja össze a hallott mesét
  • nem tud 2-3 utasításra egyszerre emlékezni
  • nem tudja felsorolni és megmutatni a testrészeit
  • rosszul tájékozódik időben (napszakok, napok, hónapok hibás sorrendű felsorolása)
Miért nagyon fontos, hogy mindezt észrevegyük? Mert az olvasás folyamatához elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyerek kihallja a fonémákat (hangokat). Az agy az olvasott szót (ha az számára ismeretlen), először lebontja a komponensekre (fonémadarabolás), majd a hangokat ismét összerakva jelentést párosít hozzá és elraktározza, hogy legközelebb már elég legyen felismerni. Ha valakinél ez a folyamat megakad, akkor nehezen fog tudni olvasott szöveget értelmezni, hiszen helytelenül betűzi, összekeveri a hasonló alakú betűket, vagy a zöngés-zöngétlen párokat, nem érzékeli a magánhangzók hosszúságát. Nehezen megy a szótagolás, megzavarja például ragozáskor a hasonulás, nem találja a szótőt, így nem ismer rá a szóra. Az olvasásban elért kudarc pedig elkedvetlenedéshez, kudarckerüléshez vezet. Tanulni, szókincset bővíteni, helyesen írni olvasás nélkül pedig nem nagyon lehet. 
És mert az olvasás legyen mindenki számára öröm, élményforrás és kikapcsolódás!

2015. február 2.

Ha felmerül a diszlexia gyanúja

Manapság már egyre nagyobb figyelmet és megértést kapnak a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek.
Bár egyszerűbb beskatulyázni őket a lusta, motiválatlan, rossz tanuló dobozkába, de ezzel sok lehetőség el is veszik a számukra. Ezért nagy az iskola felelőssége.
A tanulási nehézséggel küzdő gyereket mindmáig sok kudarc és előítélet éri, és ez általában a viselkedésükön is meglátszik. A folytonos sikertelenséget feldolgozni elég nehéz, így ők agresszióval, magatartási zavarokkal, esetleg zárkózottsággal reagálhatnak. De ami a legrosszabb: nagyon alacsonnyá válik az önbecsülésük, és ez sajnos egy életen át is megmaradhat. De minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, és ezért fontos, hogy ne törődjünk bele, ha problémákat észlelünk! A korai felismerés és fejlesztés szinte csodákat tehet.
Sokféle tanulási zavart ismerünk, ezek külön-külön, de akár kombinálva is előfordulhatnak. A legismertebbek: diszlexia (olvasás zavara), diszgráfia (írás zavara), diszkalkulia (számolási zavar).
Sokszor más problémák is megjelennek, pl. autisztikus tünetek, feszültséglevezetési gondok, figyelemzavar, magatartási problémák. Az ilyen gyerekek lesznek az SNI-s (sajátos nevelési igényű) tanulók. 
Az esetek jelentős részében átlagos vagy átlag feletti intelligenciájú gyerekeknél figyelhetjük meg ezeket a nehézségeket. Épp ezért nagyon fontos, hogy segítsük őket, hiszen itt egy olyan diszfunkcióról van szó, aminek korrigálásával elérhetjük, hogy gyermekünk érettségizett, diplomás ember lehessen, aki megvalósíthatja a vágyait!
Sok szülőt megnyugtat, ha szakember megállapítja, a gyermekének részképesség-zavara van, amiről senki sem tehet. Az okokat mind a mai napig nem tisztázták egyértelműen, de persze vizsgálatok folynak ezirányban. Valószínű, hogy a probléma eredete genetikus, az X kromoszómához köthető, ezért is jelennek meg ezek a nehézségek háromszor gyakrabban fiúknál, mint lányoknál, hiszen náluk a párban lévő Y kromoszóma nem korrigálja a hibát.
Ha a szülőt más is megerősíti, hogy a gyermeke nem buta, lusta, kezelhetetlen vagy antiszociális, akkor az nagy lelki könnyebbséget jelent. És el kell kezdeni a mihamarabbi fejlesztést, és a gyerek felkészítését az esetleges kritikákra, iskolai kudarcokra, az iskolatársak sokszor bántó ítéletére. Ha segíteni tudunk gyerekünknek, hogy megtanulja kezelni ezt a problémát, akkor hamarosan csökken majd a hátránya a többi tanulóval szemben. A támogató iskolai környezet és segítő pedagógusok pedig motiválhatják úgy a gyermeket, hogy végre a képességeinek, intelligenciájának megfelelően teljesíthessen.

2015. január 23.

Lépésről lépésre 6.

A 6. lépés: a Tanácsadás. A legizgalmasabb része a munkámnak. Kész a személyiségkép, és azon kívül is van még rengeteg jellemzőm. Mindezt összekovácsolom egy 3-5 oldalas levélbe. Ilyenkor már semmi más nem jár a fejemben, csak belehelyezkedem az adott helyzetbe. 
Szükséges hozzá a szelektálásra való képesség, lényeglátás, pszichológiai ismeretek, és az összefüggések felismerése. A megrajzolt személyiségképen kívül pedig egy legalább 2 oldalas személyes levelet is írok, mert a grafológust általában valamilyen kérdéssel, problémával szokták felkeresni. A levélben választ keresek a feltett kérdésekre, a problémák gyökerét igyekszem feltárni - rávilágítva a lehetőségekre, feladatokra. Ez az igazi feladat: úgy beszélni, hogy a mondandóm célba találjon. Hogy kellő finomsággal világítsak rá a hibákra is, motiváljak a változtatásra, hogy a duktor valóban segítséget kapjon.
Igazán azt szeretem, ha a megbízóval előtte már tudtam beszélgetni egy jót. Persze csakis kávé mellett! :)
Így irányzott kérdésekkel hamar képet kaphatok arról, mi is lehet a valódi gond, hová is tegyem a hangsúlyokat a tanácsadó levélben. A személyes találkozás az általános személyiségképet nem kell, hogy befolyásolja, hiszen az írás magáért beszél, de a levelet már személyesebb hangvételben írhatom meg, hiszen egy picit megismerhettem a lelki probléma körülményeit. 
A legjobban pedig azt szeretem, ha van módom a kész elemzést is személyesen megbeszélni, és persze látni a reakciókat. Az igazi sikerélmény számomra, mikor bizalmas beszélgetés alakul ki közöttünk.


A grafológia hihetetlenül nagy segítség tud lenni! Egy szakember, egy külső szem, aki egészében tekint ránk, aki meg tudja érteni a gondunkat-bajunkat, meghallgat és segít, hogy felülemelkedjünk az adott helyzeten és kívülről szemlélhessük a problémát. 
Néha épp csak ennyi kell: valaki, aki biztat, hogy más szemszögből tekintve, más kommunikációs eszközöket használva elsimulhatnak még a konfliktusok, rendbe jöhet még az életünk! Magunkért mi vagyunk a felelősek, és sokszor másokért is. Ezért nem mindegy, mit teszünk meg, hogy lelki értelemben fejlődhessünk, hiszen nemcsak a saját közérzetünk, hanem szűkebb-tágabb környezetünk is reagál az igyekezetünkre. 
Mindenki megérdemli, hogy az életében valódi szeretetkapcsolatai legyenek, hogy az önbecsülése nőhessen, ezáltal jobban érezhesse magát a bőrében, a munkájában, a családi és közösségi kapcsolataiban!
Tegyél egy próbát Te is!